Egyszerűsítés a háztartásban=több idő a családra?

2017.10.09

A korábbi cikkem, A 30 napos egyszerűbb gyermekkor kihívás  nagyon sokatokat érdekelt, ezért úgy döntöttem, hogy folytatom, amit elkezdtem és megosztom veletek a kihívás során tapasztaltakat. 


Kezdjük egy számomra nagyon kedves témával: a lomtalanítással! 

A kislányom még nincs két éves (nincs tesó, én pedig itthon vagyok vele), így a kihívások teljesítése nálunk nagyon sok esetben még egyszerű. Talán ezért is olvasom különös érdeklődéssel azok tapasztalatait, akiknek két, három, akár négy gyerekkel, iskolával, ovival, munkahellyel kell mindent összehangolnia, ami megmondom őszintén, innen nézve, szinte lehetetlennek tűnik számomra... Mégis napról napra olvasom csodálatos édesanyák néhány soros beszámolóját, amikben naplózzák, tudatosítják, egyúttal emlékeztetik magukat, hogy aznap mit is tettek a gyerekeikért, a családjukért, önmagukért. 

Az egyszerűsítés rettentő fontos a mai, egyébként is túlon túl bonyolult életünkben, így az egyik nap kihívása abból állt, hogy ki kellett választani 25 olyan tárgyat, amire nincs szükségünk, és így, vagy úgy, de megszabadulni tőle. Én ezzel már régebben is sokat foglalkoztam, úgyhogy (néhány kicsit vad dolgot leszámítva, például, hogy szabaduljak meg a könyveimtől, mert úgysem fogom többet elolvasni őket, vagy hogy egyszerre ugorjak neki az összes ruha kiválogatásának egy majdnem két éves mellett...) tudom ajánlani Marie Kondo: Rend a lelke mindennek című könyvét. Jó alapot biztosít ahhoz, hogy nekilássunk életterünk (és lelkünk) "megtisztításának". Tapasztalatom szerint a legnagyobb gyakorlati haszna öltözködésnél (bármiért nyúlsz a szekrénybe, tuti, teli találatos) és takarításnál (például portörlés, fürdőszoba takarítás) van.

Öröm volt látni, ahogy a lelkes anyukák egymás után posztolták fényképeiket a hatalmas zsákokról, tömve az egész napos (többeknél több napos) munkájuk gyümölcseivel, jobbára továbbadományozásra váró játékok és ruhák tömkelegével. Egytől egyig mindenki arról számolt be, hogy csodálatos megkönnyebbülés volt, hogy végre elintézték ezt a régóta halogatott "nem szeretem" feladatot és a gyerekeknél is csodálatosan működik a kevesebb néha több elv: végre meglátták a játékot a játékhegyeken túl!