Folytatódjon a 30 napos egyszerűbb gyermekkor kihívás

2017.10.17

Őszinte leszek: azért sem írtam eddig a kihívásról, mert sajnos elég sok olyan feladat következett, amikhez Zorka még kicsi... Csillagos égboltot kémlelni és közben forró csokit szürcsölni, társasjátékozni, egy jövőbeni közös kalandról ábrándozni... Azért megjegyeztem őket és szívből remélem, hogy eszembe fog jutni, amikor aktuálissá válik már nálunk is!  

(Az előzményeket itt olvashatjátok!)

A képen anyukám és a lányom közös alkotása látható! :)

Kimondottan nagyon tetszett az a feladat, amikor családi sétát kellett megejteni és közben mindenféle terméseket, kavicsokat, természetes anyagokat gyűjteni, majd abból közösen alkotni valamit. Ez több napi kihívás volt még mielőtt az elfoglalt anyukák a szívükhöz kapnának! Volt, aki szívet rakott ki kavicsokból (egy apró kitérő: én ezt rádolgoznám egy faszeletre és képet készítenék belőle), volt, aki egy lécre rakta ki falevelekből és botokból a "LOVE" szót, sokan tobozt, vagy falevelet festettek. Nagyon ötletesnek találtam, hogy valaki fadarabkákat tett körbe, a közepébe pedig színes faleveleket helyezett és az így kapott összbenyomás olyan volt, mintha tábortüzet raktak volna. Van, aki tálkába, van, aki befőttes üvegbe rakosgatja a séta során begyűjtött kincseket.


Eztán egy számomra nagyon érdekes kihívás következett, bevallom, még nem is teljesítettem teljesen: Mondj nemet három kötelezettségre a héten!  Borzalmasan nehezen kérek szívességet és talán még ettől is nehezebben mondok nemet, ha valaki megkér valamire... Nem szeretek megbántani másokat, ugyanakkor teljesen időszerű ez a feladat, hogyha szeretnék több időt nyerni magamra (vagy a blogomra ;)). 

A telefonom és köztem kialakult szeretetteljes viszonyt igyekszem visszaépíteni, ahogy arról már korábban is írtam. Szinte észrevétlenül is belekeveredtem rengeteg olyan (főleg baba-mama témájú) beszélgetésbe, amik sokszor nem jelentenek számomra sokat, vagy még őszintébben semmit... Ezeknek a beszélgetéseknek a visszaszorítása sok időt és energiát szabadít fel. De hát ez eddig egy... Úgy tűnik, hogy a többi anyukának is ez a feladat okozza a legnagyobb fejtörést. Aki dolgozik, az általában munkával kapcsolatos kötelezettségére mond nemet (nem marad bent tovább, vagy az állásinterjún mindjárt őszintén elmondja azt is, hogy mit nem tud vállalni). 

Mivel a kislányom még nincs két éves, én nem terhelem őt állandó kötelező programokkal, szóval ott nagyon nincs mit lefaragni. De a feladatot komolyan vettem és becsülettel végiggondoltam. Arra jutottam, hogy a leglényegesebb talán a prioritások felállítása, az előre tervezés és persze, hogy ehhez tartsuk is magunkat. A napi feladatokat legtöbbször fejben tárolom, így viszont rengeteg mindent felejtek el. Elhatároztam, hogy tudatosabban figyelek erre és reggelente összeírom, hogy mik az aznapi teendők. (Erről fogok még írni részletesebben is!)   

Egy utolsó, szerintem nagyon értékes gondolat, amit az egyik anyuka osztott meg a csoportban: 

Túl drága, ha a lelki békéd az ára. -

If it costs you your peace it's too expensive.

Köszönöm, ha végigolvastad! Ha tetszett és másnak is megmutatnád, kérlek oszd meg akár az oldaladon, akár privát üzenetként!