Magamról

Régóta dédelgetett álmomat valósítottam meg azzal, amikor először szedtem össze minden bátorságomat (és ötletemet) és megírtam az első blogbejegyzésemet 2014 májusában. Időről időre újakat írtam, átgondoltam, átírtam vagy kitöröltem, de sohasem voltam megelégedve. Gondoltam, próbálkozom, aztán majd csak kiforrja magát, mint az életben kb. minden... Rengeteget olvastam a témáról (mármint a blogolásról), több kedvenc blogom is lett, amiket napi szinten olvasok. A sajátomból mégis úgy éreztem, hogy hiányzik valami. Talán én magam. Azt hiszem, nincs jó blog kellő önismeret és nyitottság nélkül, hiszen azokat az embereket érezzük magunkhoz a legközelebb, akik bíznak bennünk annyira, hogy beengedjenek az életükbe. 

Életem legnagyobb részében úgy gondoltam magamra, hogy érdekes, szórakoztató és kreatív vagyok. Aztán az utóbbi pár évben már csak azért gondoltam ezt magamról, mert mások ezt állították. Érezni már nem éreztem... azt hiszem, a komoly kialvatlanság lehetett ennek a legfőbb oka... :) De mit tehet a friss anyuka, aki meg akar felelni minden elvárásnak és a maximumot akarja nyújtani folyamatosan? Éjjelente alvás helyett vigasztal, ringat, szopiztat, mindeközben pedig arról ábrándozik, hogy egyszer, remélhetőleg hamarosan, újra képes lesz érdekes, szórakoztató és kreatív lenni...

Mindazok ellenére, hogy a környezetem szerint tevékeny vagyok és ötletgazdag, én a saját életemben mégsem találtam ezekre bizonyítékot. Azt hiszem, hogy ezért is született meg a blog indításának gondolata: nem akartam, hogy az ötleteim, a kreatív projektjeim nyom nélkül múljanak el. 

Aki gyerekekkel foglalkozik, vagy szülőként figyeli a cseperedő gyerekét, hamar észreveszi, hogy a kreativitásunkban az évek során begyűjtött korlátok okozzák a legnagyobb károkat. Sosem felejtem el, hogy kisiskolásként nagyon szerettem rajzolni és szerettem volna egy versenyen indulni, ezért anyukám hozott nekem fekete kartonpapírt, hogy majd arra rajzoljam a téli hóemberes kis kompozíciómat. Olyan izgatott voltam, hogy meg sem vártam anyukámat, suli után elkészítettem a képet és emlékszem, hogy nagyon elégedett voltam vele (ki is állították ;)). Mikor anyukám hazajött, megdicsérte a rajzomat, de megjegyezte, hogy ő úgy gondolta, hogy elfelezzük majd a lapot (hatalmas volt, azért is tetszett ;)), ha esetleg elrontanám, ott a másik tartaléknak. És nekem akkor jutott eszembe először, addig egy pillanatra sem gondoltam arra, hogy én ezt a képet elronthatom! És ezáltal nem is rontottam el. Kissé talán meredek párhuzamot vonni, de Einstein jutott eszembe, vagyis az ő mondása, miszerint: "Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam!"

A családomban mindig is fontos és elismert tulajdonság volt a kreativitás. Édesapám építőmérnök, édesanyám óvónő, mindketten nagyon kreatívak a munkájukban. A hivatásuk iránti szenvedélyük mindig is inspirált. Mindig úgy gondoltam rájuk, hogy milyen szerencsések, hogy olyan munkát találtak, amiben kiteljesedhettek és amit nagyon szerettek egy életen át (már mindketten nyugdíjasok). Azóta rájöttem, hogy ez nem csak szerencse kérdése, hanem leginkább (tudatos, vagy kevésbé tudatos), de önismereti kérdés. Tudom, miben vagyok jó? Tudom, mi tesz boldoggá? Ti meg tudjátok válaszolni ezt a két egyszerű (nek tűnő) kérdést? Én nagyon sokáig egyáltalán nem tudtam, és még most is elég sok a vak folt... A világ sokkal bonyolultabb lett és a választási lehetőségeink száma is megsokszorozódott (tudom, tudom, itt most sokan felszisszennek, de én akkor is így gondolom, íme egy példa). Ha most blog írásra adnád a fejed (ami azért manapság nagyon széles körben valós opció), hány különböző, téged érdeklő téma közül válogatnál? A könyves boltban melyik szekciót nézed meg először (másodszor, harmadszor)? Nekem már az is komoly fejtörést okozott, hogy egyáltalán mi legyen ennek a blognak a témája (többször változtattam is már rajta)!!

Hiszek abban, hogy minden, lelkünket megérintő élménnyel gazdagabbak leszünk. Legyen az egy utazás, egy új, vagy egy régi barátság, egy jó könyv, egy kellemes kávézó, vagy akár a Bogyó és Babóca (kislányom szerint Bobó-Babi) végtelenített felolvasása. Inspiráció bármiből származhat, pont ez az izgalmas benne! Az alkotás számomra: érdekes emberek értékes gondolatai a hétköznapokra leképezve. Nagyon örülnék, ha a blogomon keresztül adni tudnék valamit az olvasóimnak. Jó kedvet, esztétikumot, pár jó ötletet, inspirációt, meghittséget, egy kis kedvességet a hétköznapokra.